Design blogok sokasága

Design blog....mindeni tudja, hogy mit jelent. Olyan portál, ami kritika írással, design és fejléc készítéssel foglalkozik, természetesen hozzá értő emberek kezei alatt. Aki szeretne jó kinézetet a történetéhez, ír egy e-mailt, és néhány hét múlva már meg is lesz. Nagy vonalakban kb. ennyi lenne! Viszont manapság eléggé elszaporodott ez a blog típus, és nem tudom, ki hogy van vele, de engem már már felettébb idegesít, amikor olyan emberek nyitnak ilyet, akik rohadtul egyáltalán nem értenek hozzá. Facebook csoportokban meglátsz egy bejegyzést:

Sziasztok!

Design blogom/blogunk megnyitotta a kapuit, kérlek nézzetek be, és rendeljetek.

Oké, rendben, egy esély mindenkinek jár, így rákattintok a linkre. És BUMM! Epilepsziás rohamot kapok a rikító színektől, a fejléctől a hajamat tépem, a modulok meg annyira passzolnak, mint a tyúk, és az útszéli kurva. Szóval semennyire.... Ilyenkor felteszem magamban a kérdést: ezt komolyan gondolta/gondolták? Egyáltalán mi késztette őket, erre a tragikus lépésre? Most megpróbálok ezekre a megválaszolhatatlan kérdésekre feleletet adni.

Tegyük fel, hogy van egy lány, akit Esztike Wok Oszt Cshő-nek hívnak. (Természetesen az igazi neve nem ez, de a facebook profilja ezt mondja, hiszen ő olyan szveg-jolóó) Esztike is szeretett volna szerkeszteni, így egy ilyen témájú csoportba, ki is írta a bejegyzést:

Szijaaaasztooook!:*

Ti mivvel csinallyatok ezeket a kepeckeket, vagy micsodakat. Irnatok progikat, köceeeeee dragaaaakkkk! <33333 :* :"DDDD :)

Miután ez meg van, már csak vár. Az igényesebb szerkesztők, és normális emberek, egy pillanata megállnak a görgetésben, többször is áttanulmányozzák a posztot, hogy biztosan jól olvasták-e. Amint megbizonyosodtak róla, füttyentenek, és egy "Ez igen" megjegyzéssel, tovább folytatják útjukat, az internet végeláthatatlan világában. Ám vannak, akiket nem zavar a rettenetes írásmódja a mi kis Esztikénknek, így ajánlanak neki szerkesztőket. De persze, hogy a legszarabbakat legkakibbakat. Photoscape, pizap és társaik. Alanyunk persze kipróbálja őket, és amint megtanulta, hogyan kell két képet összemosni, és rábiggyeszteni egy png-t, már is páratlan profinak titulálja magát.

Egyik nap, miután nincs jobb dolga, felugrik faszbukra, és csekkolja, hogy milyen kommentek érkeztek a legújabban feltöltött picsás gyönyörű képe alá. Ám görgetés közben megakad valamin a szeme. Valami nagyon. Valami érdekesen. Valami kurvára nem egyedien egy DESIGN BLOGON! Pam-pam-paaaam. Ugye emberek, én sem számítottam ilyen váratlan fordulatra, pedig ezt a cikket cikknek nem nevezhető izét is én írom. Még egy fordulat, aztaaaa. No mindegy, térjünk vissza a lényegre, vagyis Esztike Wok Oszt Cshő-re! Rákattint, hogy megtudja, pontosan mi is az a dizájn blog. Felvillan az ablak, és elkezdi olvasni:

Aham, rendelés. Aham, fejléc készítés. Design, és trailer. Szerkesztés. Jé, ezeket én is megtudnám csinálni!

-gondolja ő. Kiguglizza, hogy mi az a blogger, és hogyan lehet ilyet létre hozni, hiszen internetes ismereteinek nincsenek határai. Elkészíti blogját, Esztikeh Design néven. Elkészíti eddig legjobb fejlécét, ami már 3 (!!!!) képből áll, és 5 png-ből, csak hogy ne legyen üres. Igen ám, de szövegdobozok is kellenének, de kódolni viszont nem tud. Keress híresebb dizi blogokat, és kimásolja onnan a kódokat, a forrás megjelölésre fittyet hányva. Of course... Úgy kell azt, taps! El is készült mester művével, amit publikál is, és várja a rendelőket. Percenként újra tölti az oldalt, no meg persze az e-mailjét is, hiszen annyi esze még volt, hogy kiírja, ide várja a rendeléseket. Egyszer csak észre vesz egy üzenetet a chatben. Ugrál örömében, sikongat, szülei nem értik boldogságának okát. De ezt még azelőtt tette, hogy elolvasta volna. Ezzel súlyos hibát követett el, mert az üzenetben ez állt:

Valaki: Szar a blog, meg te is.

Esztike percekig nem jut szóhoz, majd keserves zokogásban tör ki. A blogot törli, és napokig a szobájában gubbaszt, a depresszió legmélyebb gödreit nyaldosva. Mindenkit elküld maga mellől, bánatát másokon tölti ki! Értsd; szét trollkodja a fészbukkot. És így lett Esztike Wok Oszt Cshő-ből, Eszthike Wok Te Khocsog.

Komolyra komolyabbra fordítva a szót, manapság már tényleg rohadásnyi ilyen blog van. Sajnos legtöbben csak divatból vágnak bele. Azt gondolják, hogy a blogolás menő, és ettől lesznek valakik, és ha már a történet íráshoz nem értenek, szerkesztés terén legalább villoghatnak. Gondolkodás módjukat nem tudom megérteni, és abszolúte elítélem. Nem értem, de elítélem.... A legtöbben ezt a hobbit azért űzzük, mert élvezzük, és JELENT nekünk valamit. Valakinek egy jó közösséget, valakinek egy hobbit, valakinek az egész világot, így nem meglepő, hogy nem szívesen tűrünk el olyan embereket, akik csak a "hírnév" miatt vágnak bele. Meg kell hogy súgjam, ettől senki sem lesz híres, és a legtöbben el sem érnek vele semmi "komolyabbat". Példának vegyük ezt a blogot kis egoista beütés!:3 : írom, bár csak most kezdtem, előre láthatóan nem fognak vele, eget rengető dolgok történni. Értsd: nem fognak cégek esedezni, hogy írjak az ő újságjukba, és a könyvkiadók sem fognak térden állva könyörögni nekem, hogy hadd adassák ki a történetemet. Mégis, nem tudom mi lenne velem a blogger nélkül. Talán még mindig keresném saját magam azon kis darabkáját, amit eddig megtaláltam, így egy lépéssel közelebb kerülve ahhoz, hogy kirakjam a kirakóst, aminek a végeredménye én leszek. Talán elkallódtam volna valahol, és teljesen más személyiség lennék, az akire senki nem vágyik, és az emberiség faja elítél, külsőségei miatt. Talán nem lennék magányos, és a csillagok közül, én lennék a legfényesebb, de boldogtalan. Én beérem azzal, hogy az ég egy eldugottabb szegletében csücsülve nézem a többieket, akik mind fényesebbek nálam, és leírom életük történéseit. Mert ők számomra nyitott könyvek, kik titkaikat nem rejthetik el előlem.

Ennyit a metaforákról. A lényeg: Ne blogolj a hírnévért, mert le fognak nézni, és semmit sem fogsz elérni! Punk-tum!

Vannak, akik azért nyitnak design blogot, mert azt hiszik, hogy tényleg profik. És ez nem az egójuk, eget súroló határai miatt van, hanem a mai elcseszett szerkesztő világ miatt. A legtöbb képszerkesztős (nem blogos, KÉPSZERKESZTŐS!) csoportba, ha kiraksz egy képet, vagy nem jönnek rá vagy jönnek, de akkor csak dicsérők. Értsd:

10/10000 profiiii*_*, Tanítsd MESTEEERRR!!!, Oan naon jólett mi vel csinaltad???????Lol.

És társaik.... Ezeket pedig a full kezdők írják, akik semmit sem konyítanak hozzá, de nekik már egy montázs is, felmérhetetlen profizmussal megáldott kép. Természetesen kivételek is vannak, léteznek teljesen normális kezdők, és profik, akik használható építő kritikákkal látnak el, de az ilyen esetek ritkák. Nagyon ritkák. Ugye elhitte, hogy profi, megnyitja a blogját, és jönnek a rendelések, szintén kezdőktől. De egy idő után, amikor a blogja több ember érdeklődését is felkeltette, jöhet a fekete leves. Kritikák, amik leírják szerény kis véleményüket a blogról, miszerint túl korai volt még a nyitás, kellene egy kis gyakorlás. Ilyenkor az illető elgondolkodik rajta, hogy ő tényleg olyan profi-e!? De nem mindenki ilyen kedves, és jó szándékú. Chatban a névtelen trollok, és utálkozok is gyűlni fognak, pont mint Esztikeh esetében. Én ilyenkor személy szerint sajnálom a szerkesztőt, hiszen ő tényleg elhitte, hogy jól szerkeszt, de ezeket mind a nyakába zúdították. Mint amikor bedobnak a mély vízbe, pedig úszni sem tudsz. Egy világ dőlhet össze benne, és bezárja a blogot. Ha veled is megtörtént ez már, ne keseredj el, próbálkozz, és bizonyított profiktól kérj véleményt! Ne add fel az álmaidat, vágyaidat! Hidd el, sikerülhet! Odaadás, alázat, türelem, gyakorlás. Ezeket azért tartsd be, vagy legalábbis szem előtt.

Ha a tudásod bizonyítottan is profi, tudod mi az a textúra, és kiigazodsz a html és css kódok között, én akkor sem nyitnék design blogot. Hogy miért nem? Mert rohadásnyi van belőle, és a tiéd eltűnne a sok között. Sokkal jobban jársz, ha keresel olyan portált, ahol éppen szerkesztő felvétel van, és jelentkezel. Nem veszítesz vele semmit, a munkáidat sem fogják leszólni, és így még azt is kiderítheted, hogy a PROFI szerkesztők, mit gondolnak a fejléceidről. Ha elsőre nem vesznek fel, ne keseredj el, próbálkozz máshol.

Írói megjegyzés Írói...khm....: lehetőleg IGÉNYES helyeket keress, ne klotyóba valókat.

Viszont ha már a tizedik blogra sem vesznek fel, azért az jelenthet valamit. Viszont ha szerencsével jársz, még nincs vége. Én fontosnak tartom, hogy a szerkesztők jó viszonyt ápoljanak egymással, szinte már barátit. Ki akarna olyan "közösségbe" tartozni, ahol senki sem fogadja el, a beszélgetések annyiból állnak, hogy megbeszélitek milyen rendelések érkeztek?!

Dezső: Kunigunda, jött egy rendelésed Sexy Bitch-től.

Kumigunda: Ok, kösz Dezső.

Dezső: Ok, nm.

Oszt ennyi. Sokkal jobb egy tényleges társaságba tartozni. Viszont ennek érdekében, neked is lépned kell! Nem lehetsz elutasító, Stop please. Ez nem azt jelenti, hogy a véleményedet rejtsd véka alá, mert NEM, az igenis fontos. Viszont ne erőszakoskodj,és el kell fogadnod, hogy nem feltétlenül minden úgy történik majd, ahogyan te azt szeretnéd. Mindent beszéljetek meg, lehet, hogy a sok ötlet mixéből, lesz egy még jobb. Sok kicsi sokra megy, ezt ne felejtsd el. Mindannyiótoknak tenni kell azért, hogy gördülékenyen menyjen a "munka", és így elkerülve a konfliktusokat! Sok sikert hozzá!

Ha minden jól megy, egész jó kis design blogot hozhattok össze KÖZÖS munkával!:)

"Ha valamit csinálunk, azt azért tegyük, mert élvezzük, és ne kényszerből. Világokat építhetsz fel, melyeket saját önarcképedre formázhatsz. Falakat húzhatsz magad elé, hogy álarc mögé bújhass, így ne bánthassanak. Saját univerzumodat te irányítod, körforgása rajtad áll, és egész lényege,, hogy megtaláld, ki is vagy te, és miért vagy olyan, amilyen"

-Astris Haynes